Gondoltad volna, hogy a bakancs története évszázadokra nyúlik vissza?

Gondoltad volna, hogy a bakancs története évszázadokra nyúlik vissza?

Az egylábas lábbeliktől, a puha talpon át a surranóig és a mai trendi darabokig...

Amióta az ember két lábra állt, tán azóta próbálták védeni, erősíteni a lábukat, talpukat. Így alakult ki a lábbeli, és aztán finomodott formája, anyaga aszerint, hogy mikor és milyen célra került a lábra.

 

 

Amióta az ember két lábra állt, tán azóta próbálták védeni, erősíteni a lábukat, talpukat. Így alakult ki a lábbeli, és aztán finomodott formája, anyaga aszerint, hogy mikor és milyen célra került a lábra.

A cipőfélék feladata mindig is az volt, hogy védjék a lábat, talpat, lábszárat. Anyaga volt bőr, gyapjú, nemez, textil, de különféle növényi rost, szár, levél is.

Az ősi lábbeli még talpból, szíjból és valamilyen anyagból állt. Ez fejlődött aztán saru, papucs, csizma, cipő vagy éppen a bakancs formájára.

Az „egylábas” lábbelik egyszerűek voltak, azaz nem volt külön jobb- vagy ballábas. A „féllábas” formáknál már a talpformák igazodtak a láb talpához.

Az „ősi” bakancs jellemzően bokáig érő, fűzős, rávarrt vagy szegezett talpú cipőféleség volt. Elsősorban a férfiak hordták a munkában, míg a szegények ünnepen is ezt viselték.

A felsőrész varrása alapján kétféle bakancsot készítettek. A „cviklis” bakancs felsőrészét egyetlen darabból szabták ki, a szélén volt egy toldás, ahol a fűző is volt. Ez a forma tartósabb volt, hiszen nem volt rajta máshol varrás. A középkorban Európában elterjedt volt, nálunk is kerültek elő ilyenek az ásatásokon. Az oldalt fűzött száras félcipők felbukkantak az erdélyi bányavidéken is, ott cepőknek hívták, és még a múlt században is viselték.

Újabb fazon volt az elől fűzős, magas szárú cipő, amely olcsóbb volt a csizmánál és általában a kevésbé neves vargák készítették ezeket.

 

Magyarországon az első száras lábbelikre utaló adatok a 15. század végéről valók, a 16. század elején sólya néven említik. Ezek még puha talpú lábbelik voltak a bőrleletek alapján. Később felbukkant a deli saru és deli csizma megnevezés is (a deli egy török katona volt). A 18. századtól ezeket váltotta fel a topánka és a bakancs elnevezés. A korabeli bakancsra vaspatkót is vertek például a hajdúknak, cselédeknek, kondásoknak.

 

A bakancs szó elnevezés a boka szóból származik és első fellelt nyoma 1519-ből való.

 

A bakancs azóta is folyamatosan jelen van az öltözködésünkben. A kiképzése, anyaga változik, de a funkciója megmaradt.

Egy érdekes elnevezést is kapott, a katonaságnál surranónak becézték. A katonák korábban vasalt, bőrtalpú bakancsot viseltek, ezt később felváltotta a gumitalp. Ezért a korábbi kopogós, kemény lépés helyett jóval csendesebb járást biztosított, szinte „surrantak” vele. Vélhetőleg innen kaphatta aztán a becenevét.

 

A mai bakancsok még tovább specializálódtak. A komoly túrázók, a kirándulók, a sportos életet élők, a városi emberek és a divatot követők is más-más bakancsok közül válogathatnak.

A Cipő.Ninja webáruház kínálatában a klasszikus daraboktól a divatos, színes modellekig számtalan formából és márkából választhattok akár a gyerekeknek, akár a felnőtteknek.